Monmarte Párizs egyik külsőbb kerülete, a művészek városrésze. Az első hotel, ahol megszálltunk itt volt, úgyhogy ezt a környéket jártuk be először. Hely és idő szűke miatt csak pár képet rakok fel, azokat, amelyeket valamiért szeretem. Részleteket, hangulatokat, a véleményemet képekben.
A kerület nagy része nem túl jó környék, itt van például a piros lámpás rész, a Moulin Rouge-zsal. A Moulin Rouge olyannyira nem nagy szám, hogy először simán elmentünk mellette. Hát igen, bent történnek a látványos események, nem kint. Aztán megnéztük, tényleg ott áll, a nagy házak között kissé szerencsétlenül apróként, a hatalmas piros szélforgójával.... Az esti, nem gyengén giccses piros fényárjában olybá tűnt nekem, mint egy kikozmetikázott csivava egy németjuhász és egy vizsla között állva... Szóval nem fotóztam le.
Monmartre lakossága nagyon vegyes, sok bevándorló él itt, ami miatt kicsit másabb, mint Párizs belvárosa. Például itt igazi gyrost árulnak. Persze ez is csak a "normális" utcákra igaz, nem a turista-útvonalakra.
Találtunk a szállástól nem messze egy nagyon szép templomot, Saint-Jean l'Evangéliste templomát. Gyönyörű, nagyon tetszett. A századfordulón épült, Párizs első "modern" templomaként. Hagyományos elrendezésű, de a kor új építőanyagait használja (például vasbetont). Az anyaghasználata, díszítése jellegzetesen századfordulós keveredés, orientális hatással, ami, meg kell hagyni, elég jól néz ki.
A bejárati homlokzata kissé meglepő, de van mit nézni rajta.
Angyalkák őrzik a bejáratot.
Gyönyörű, ahogy az üvegmozaikok mindenütt megjelennek. Nem tudom, hogyan hívják ezt az üvegmázas technikát, de kiderítem, mert már régóta tetszik...
A belső tér borzasztóan egyszerű, de a színes fény teljesen átvarázsolja.
A rue des Abesses környékén találtuk meg a Szerelem-falat. Legalább 200 nyelven van rajta, hogy "Szeretlek", de talán még több... Nem igazán értem, hogyan került oda, vagy miért, de hangulatos találkozóhely.
És igen, egy csipetnyi Magyarország... Mert magyar mindenütt van...
Itt kapható gùlyas lèves és paprikâs cirke is...
A bazilika közelében van a negyed régebben épült része, hangulatos, szűk utcácskákkal, kis boltokkal, vendéglőkkel, és borzasztóan sok turistával. Sajnos körülbelül minden ötödik bolt szuvenírbolt, ami elég lehangoló. De azért mindig találni különleges, szép dolgokat itt-ott.
A terület eléggé dimbes-dombos, ezért néhány utca végéről messzire ellátni.
Ez az egyik kedvenc képem, mert igazán párizsi.
A legnagyobb domb tetején épült fel a Sacré Coeur bazilika. Állítólag az elkészülte után nagyon elégedetlenek voltak vele a párizsiak, mondván, hogy elég szegényes lett... Szerintem azért nem ilyen rossz a helyzet. Tény, hogy nem roskadozik az aranyozott stukkóktól, de az egyszerű díszítések, a fehér mészkő használata letisztulttá és harmonikussá teszik az épületet. És persze a lemenő nap fényében majdnem úgy ragyog, mint a Taj Mahal... Persze ez is ízlés dolga. Hm, mi meg hogy odavagyunk a Halászbástyától?...
A jellegzetes alakú fehér kupoláit Párizsban sok helyről látni lehet.
Az eklektikus, neoromán stílusú épületet 1919-ben fejezték be. Fent az elmaradhatatlan, aranyos kis szörnyecskéknek álcázott vízköpők egyike látható. Ez éppen farkasszerű, de volt sasfejű oroszlántestű is. Jó lenne lefotózni esőben is, amikor folyik a szájából a víz...
Egy angyal töviskoszorúval a főkupola alatti ívháromszöget díszíti.
Belső tere nem hoz újat, egyszerű, geometrikus díszítések, szép és... szóval egyszerű. De mindenképpen igényes és érződik rajta a századforduló ízlésvilága. A színes üvegablakok pedig igazán szépek... Imádom őket...
A bazilika előtti tér és lejtő a környék fiataljainak gyűjtőhelye. Amolyan városközpont-féle, illetve az eldugottabb zugok kiváló bandázó helyek.
A Sacré-Coeur éjszaka igazán impozáns. Olyan, mint egy nagy makett, nem?
